Húsz év margójára.

Egy klub életében nem kis idő . Húsz éve kezdődött, bár akkor még nem volt konkrét terv, még csak leányomat kezdtem el tanítani (talán hamarabb is) a lovaglás alapjaira. Nem volt szakavatott képzés, csak „érzésből”. Sikerült, amit a lószeretet, hozzáértés és a másfél évtizedes eredményes versenyzői múlt is igazol. Aztán kis barátnője, Vera, akit már picit tudatosabban tanítgattam és tanítgatta Bíbor, a póni (akkor még csikó), és tapasztalt vén róka, Csocsó, élményekkel,esésekkel, sikerekkel.

Majd jöttek sorban a többiek, lóhoz vonzódó gyerekek.

Megszámolni se tudom, hány gyerekkel szeretették meg pónijaink a lovaglást, tanítottak munkára, felelősséggel teli hozzáállásra, de az eredményt összegezve: jó néhány lovasoktató lett, sok kiváló versenyeredmény született, bajnoksági dobogók, kupasorozatok, fémjelezték munkánkat.

Csak a nagyobb eredmények: Póni Klub Országos Szövetség Bajnokságán 5 éven keresztül haladó kategóriában ezüstérem, kezdő szinten két aranyérem,  Csömör Kupasorozat két egymás utáni évben aranyérem, „Kovácslovas” ugróderby aranyérem, Nagyvázsonyi Huszárminősítő egyéni és csapat aranyérem,  és még hosszan sorolhatnám…

Tettünk hosszú lovastúrákat, lovat úsztattunk a Dunában, játszottunk sok „gyerekjátékot”, szerepeltünk filmekben, sok-sok élmény a húsz év alatt.

Lovaink, akik végig velünk voltak és velünk együtt tanultak, tanítottak minket csikókoruk óta, segítették, tanították az embercsikókat, eredményekhez, élményekhez segítve őket: Lina , Bíbor és Csocsó anyus. Nézem a papírjaikat:  Lina és Bíbor nagykorúak, Csocsó anyus  harminchoz közelít. JSzerencsénkre az idő nem látszik meg rajtuk, vigyázunk rájuk, hogy még sok élményt hozzanak a kicsiknek türelmükkel, okosságukkal, szorgalmukkal.  J

Mellettük képezzük az új lovakat, akik majd átveszik az Ő helyüket az oktatásban.

És nyitunk, fejlődünk tovább.

Régi vágy a terápiás lovaglás, a boldog gyerekek örömét látva még nagyobb elismerés sérült gyerekeknek megadni a lovaglás örömét.

Két tanítványom is az egyetemen ezt a szakot választotta, s egyikük  szakmai gyakorlatát végzi a Fóti Terápiás Központban. Ezzel a magasabb szintű tudással  foglalkozik itthon az apró gyerekkel, ötletekben gazdag, kommunikatív fejlesztő gyakorlatokat kidolgozva. Ezáltal fejlődünk mi is, újabb tapasztalatokkal bővülünk, többet-többet tanulunk.

Együtt.

Már csak a kívánságom maradt hátra: kívánom, hogy a következő húsz év is ilyen eredményesen teljen, ennyi örömet adva sok pici és nagy lovasunknak egyaránt.

Köszönöm kis csapatunknak, hogy velünk voltak eddig.  J